Vendégkönyv  Kapcsolat

Híreink:   edzőmérkőzés | Egyesületünkkel, versenyzőinkkel kapcsolatos összes hírünket ITT olvashatják

Főoldal  Az egyesület  Versenyzőink  A muay thai  Képgalériák  Egyesületek/linkek  

Bezárás
A Thai Box története
A korai időszak történelméből és harci hagyományairól kevés adat áll rendelkezésre, mivel 1767-ben burmai seregek elfoglalták és felgyújtották a régi fővárost, így a krónikák megsemmisültek. Kétségtelenül ma is a leghíresebb küzdelmi rendszer a muay thai, ismertebb nevén a Thai-boksz. Eredete a bizonytalan múltba nyúlik vissza. A Muay Thai vagy Thai Box egy közel 1000 éves harcművészet. A küzdelemben a kéz és a láb technikákat alkalmazza. A régi kéziratok 4 alapvető „szerszámot” határoznak meg : öklök, könyökök, térdek, lábak. A Thai Box eredete kapcsolatban van a Thai törzsek vándorlásával ami a XII. és XIII. században történt. Más források szerint eredete azok között a háborúk között keresendő melyeket a Thai Királyság vívott szomszédaival : Burmával, Khmer és Chan (Vietnámi) államokkal. A XVIIII. század elején a Thai Box-ot mint tantárgyat oktatták az iskolákban és a katonai kiképzés része volt. A harcosok mezítláb voltak, öklük pedig kender és gyapjú kötszerrel volt betekerve.

1411-ben, Sen Muang Ma király
halála után két fia abban állapodott meg, hogy azé lesz a trón, akinek harcosa egyéni pusztakezes viadalban legyőzi a másikét. Na Reshen király (1590-1605) idejében a katonai kiképzés része lett a boksz és maga a király is szakértője volt. A legnagyobb népszerűségét Pra Chao Sua, a tigriskirály (1703-1709) idején, a béke időszakában érte el. A hosszú háborúskodás után több idő volt a muay thai gyakorlására és elterjedtségét mutatta, hogy minden faluban fogadásokkal egybekötött versenyeket rendeztek. Egészen 1921-ig az iskolákban is oktatták, de a sok sérülés miatt a kormány az iskolai oktatást betiltotta. 1930-ban az egész küzdési rendszert megreformálták és ekkor nyerte el mai formáját.

A régi muay thai
veszedelmes és valódi küzdelem volt, amit csak nagyon kevés harci művészet mondhat el magáról. A küzdők kezüket és alkarjukat lóbőr szíjakkal később ragasztós vászonnal tekerték be, ami egyrészt védett a sérülésektől, másrészt nagyobbat lehetett ütni, de kesztyűt nem viseltek. A heresérülés ellen kókuszhéjból vagy kagylóból készült védőt használtak. Súlycsoport nem volt és a küzdelmet nem osztották fel menetekre, hanem addig tartott, amíg folytatni tudták. Lényegében minden megengedett volt, beleértve a hajhúzást és a karmolást is. Ezekben a küzdelmekben, ha nem is túl gyakran, de halálesetek és maradandó sérülések is előfordultak.

1930-ban
a nyugati ökölvívás hatására reformálták meg a muay thai-t. Kötelezővé tették az ökölvívó védőkesztyű használatát, a súlycsoportos felosztást és a négy menetes rendszert. Számos technika (fejelés, harapás, birkózás stb.) tiltva lett. A régi bokszolók nem voltak elégedettek a reformált küzdelmekkel és különféle ellenvélemények hangzottak el: "a miénkhez képest a muay thai lágy lett. A fiúk már nem tudják igazán, hogyan kell küzdeni". Vagy: "Nekünk küzdeni kellett kicsivel és naggyal egyaránt és így ismernünk kellet minden trükköt, olyan technikákat használtunk, amikről a maiak nem is hallottak. Ezek mellett az üzleti szellem az ami lerontja a művészetet. Kérje meg akármelyik légsúlyút, hogy küzdjön meg egy középsúlyúval és azt sem fogja tudni, hogyan kezdjen hozzá. Lehet, hogy el is szalad. És nézzük az állóképességet. Nem olyanok, mint mi voltunk. Tudják, hogy három perc után szünet van és pihenhetnek".
Thaiföldön a bokszolók felkészítése táborokban történik, ahol az újoncok előbb egy felvételi szertartáson mennek keresztül, melynek első része vallási elemeket tartalmaz. Ezt követi a fogadalomtétel, ami után ismét a z imák, énekek következnek, melyek végeztével a család tagjai közé fogadja az újoncot. A vezető ezután az apjával egyenlő jogokkal fog rendelkezni a bokszoló felett. A bokszolók havonta indulnak versenyeken, felkészítésük és életmódjuk ezért szigorú. Az állóképességet résztávos futással és úszással növelik. Úszás közben is időnként gyakorolják a térdrúgásokat és a könyökütéseket. Az edzőteremben használatos felszerelés a nyugati ökölvívókéval azonos. A hagyományok szerint 108 technikát tanultak, de ez valószínűleg túlzás volt. (108-as szám a harci művészetekben gyakorta fordul elő, mivel a buddhizmus egyik szent száma).

A modern Thai-boksz
hírnevét azért továbbra is tartja. Sokan a világ leghatékonyabb pusztakezes harci művészetének tekintik, de kritikusai is akadnak szép számmal. Miért ilyen eredményes a Thai-boksz ? egy nagyon egyszerű magyarázatot lehet adni: jól úszni csak a vízben sokat úszva lehet megtanulni és ugyanígy a hatásos küzdést is csak sok valódi küzdelemmel sajátítható el. A sok küzdelem viszont fáradtsággal, fájdalommal, lemondással jár, amit azok vállalnak, akik ezért megfelelő ellenértéket kapnak. Thaiföldön, ahol a muay thai nemzeti sport, az ellenérték a dicsőség, a pénz, a profizmus.

Ma
az alaptechnikákat lényegében ötféle ökölütés négy könyöktámadás három térddel való és öt lábfejjel történő rúgás adja. Ha az alapelemek szegényessége és a muay thai hatásossága között ellentmondás látszik, gondoljunk arra: Nem kell sokat, csak jól! A felkészítés során formagyakorlatok nincsenek és az edzés futással kezdődik, kora reggel. A futás általában 15 perc ugrókötelezés követi különféle gyorsasággal, majd öt menet árnyékbokszolás, öt menet zsákolás, könnyű küzdelmek, végül erősítő gyakorlatok. A bokszolók kellő felkészítés után versenyre mennek. A verseny egy bevezető szertartással kezdődik, ahol a küzdők hagyományos zene kíséretében lassú, balettszerű mozdulatokkal táncolnak. A táncot letérdelés, a szemek eltakarása és rövid ima követi. Ezután a "ram muay" vagy boksztánc folytatódik, ami iskolánként különböző. A versenyző lassan körbejárja a ringet, miközben vad pillantásokkal néz a közönség felé. Ezek a pillantások azonban nem a közönségnek szólnak, hanem az ártó szellemeket tartja távol. Sajnos az ártó szellemeket nem sikerült mindig kirekeszteni. 1966-1967 között egy év alatt csak a városi viadalokon hatan veszítették életüket. Előfordult olyan eset is, hogy az egyik versenyző a ringben halt meg, ellenfele másnap a kórházban. A halálesetek leggyakoribb okozója a szem körüli részt ért könyökütés következtében fellépő szubdurális vérzés, tehát agysérülés.Bezárás